Augusztus 23-25. között került sor Nagyváradon a II. Kárpát-medencei fiatal mezőgazdászok találkozójára, amelyet a tavalyihoz hasonlóan az Érmelléki Gazdák Egyesülete szervezett. A 2018-as évben megtartott rendezvény igazolta, hogy igény van az ilyen jellegű találkozókra, megbeszélésekre, tapasztalatcserékre. Az eseményen a partiumiakon kívül Székelyföldről, Kárpátaljáról, Hajdú-Bihar megyéből, valamint Budapestről és Kaposvárról érkeztek fiatal mezőgazdászok. Ebben az esztendőben is az volt a cél, hogy a fiatal gazdálkodóknak legyen lehetőségük leülni nemzettársaikkal, megosztani tapasztalataikat, illetve új gazdálkodási lehetőségeket ismerhessenek meg. Az idei eseményt háromnaposra tervezték, első nap az ismerkedésé volt, majd este a székelyhídi dombok levét kóstolhatták meg Czapp Árpád és fia jóvoltából, előbbi, mint szakavatott székelyhídi borász kiselőadást is tartott a helyi szőlőtermesztésről, illetve az ágazatban rejlő lehetőségekről. Másnap olyan érmelléki gazdaságba látogattak el, melyet szintén fiatal gazdálkodók tartanak fenn. Ilyen volt a biharfélegyházi Sajti Viktória és Cser Zsolt levendula és körömvirág farmja, amelyet eddig csak munkahely mellett és hobbiszinten művelnek, de a közeljövőben szándékukban áll a farm korszerűsítése, bővítése is, ugyanis hamarosan főállásban szeretnék mindkét növényt termeszteni, illetve megélhetési forrássá tenni. Ezt megelőzően a Magyarok Kenyere program zárónapján a fiatal gazdák a nagyváradi EMNT-irodában is jelen lehettek, ahol éppen az úrvacsorai kenyerek kiosztása zajlott. Így a megszentelt kenyerekből ők is kaptak kóstolót. Délután Szalacsra autóztak, az ezer pince hazájába, majd ugyanott a Kéri Gáspár alapította tájházat is meglátogatták, amelyet eredetileg egy 19. század közepén épített zsellérházból alakított ki, és mentett át az utókornak. Az itteni látogatás célja a faluturizmus alapjaival való ismerkedés volt, amelynek az Érmelléken leginkább az ősi pincék és a tájházak adnak keretet a néprajzi, történelmi értékek megőrzésében, bemutatásában, és ezen értékek közvetítésében. Ezen kívül az anyagi kultúra hordozói is egyben. Az épületek, a tárgyak, a bútorok, a történelmi emlékek az elődök életének, munkájának tükre és tanulság, példa a ma élők számára, de jelentős az esztétikai és az anyagi értékük is. Ezeknek a tárgyaknak, épületeknek a többsége pótolhatatlan, ezért kell rájuk nagyon vigyázni ? fejtette ki többek között Szűcs György, az Ottományi Kiállítóház vezetője, aki ez esetben az idegenvezetői szerepet töltötte be. A délutánba belefért egy jó kis hegyközszentmiklósi termálfürdőzés is, ahol a házigazdák meg is vendégelték a fiatalokat. A találkozóra érkezett ifjú gazdálkodók az Érmellékkel és a Hegyközzel való ismerkedés mellett Nagyvárad és környékének értékeiről is hallhattak Farkas László váradi helytörténésztől, aki a Szent László tértől a Fekete Sas palotán át a várig kalauzolta el a vendégeket, bemutatva nekik Szent László városát és a letűnt korok emlékeit. A várudvaron alkalmuk nyílt az éppen ott zajló kézműves vásár portékáit is megszemlélni, vásárfiát beszerezni. A rendezvény ideje alatt az ellátást a gazdaegyesület, a szállást pedig az Arany János Kollégium biztosította. A háromnapos találkozón mintegy 40 fiatal gyarapította tapasztalatait. Az eseményt a Magyar Kormány támogatta a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül. Az Érmelléki Gazdák Egyesülete

Érmellék egyetlen zöldségfelvásárló vállalkozása magyarországi kereskedőknek értékesíti mintegy hetven termelő termékeit. Miközben a megtermelt uborka tízszeresét is el lehetne adni, nehezen nő a szerződéses beszállításra vállalkozó kisgazdák száma.

Többször jártam az elmúlt években az Érmelléki Gazdák Egyesületének háza táján. Az Érmihályfalva környéki településeket hagyományosan zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák lakják. A zöldségtermesztésnek a Ceauşescu-rendszerben jó ázsiója volt: nem csak a környező nagyvárosok piacain lehetett jó árban értékesíteni uborkát, paradicsomot, paprikát vagy dinnyét, hanem az ország második legnagyobb konzervgyára, az érmihályfalvi nagyüzem ? 30 zöldséges farmja mellett ? a kisgazdáktól is felvásárolta a terményeket. Ennek a "paradicsomi" állapotnak már a vége. A konzervgyár csődjével a rendszerváltás óta egyre nehezebben értékesíthető zöldségeket felváltotta a szántföldi növénytermesztés teljesen gépesíthető gabonaválasztéka, ezek jövedelmezősége azonban igen változó. Megélni csak úgy lehet belőle, ha egy család több tíz hektár saját vagy bérelt termőföldön termel.

Mi legyen azokkal a kisgazdákkal, akik háztáji földterületeiken kiegészítő jövedelemre akarnak szert tenni? Ezt a kérdést a kistérségi gazdaegyesület elnöke, Ványi Attila is sokszor feltette az elmúlt években. Úgy tűnik, a vállalkozóbb szellemű gazdák számára egy olyan uborka- és fűszerpaprika-felvásárló vállalat jelenti a kiutat, amely a gazdaegyesület elképzelései szerint a közeljövőben a környék első gazdaszövetkezetévé alakulna át.

Érmelléki uborka és paprika Magyarországra

Vendéglátómmal, Ványi Atillával a román-magyar határhoz közel fekvő érsemjéni felvásárló telepre, Bányai Levente kisüzemébe látogatunk. Az uborkát válogató gépsor ütemes zúgása fogad: a falu zöldségtermelő kisgazdái hozzák ide kétnaponta a felvásárlásra kerülő árujukat. Az érsemjéni mellett hasonló átvevőközpontot működtet a Bányaiféle vállalkozás Érkörtvélyesen, Kiskerekiben, Érkeserűben, Székelyhídon és Szalárdon. A céggel szerződéses viszonyban álló gazdák áprilisban kapják meg az intenzív kordonos uborkatermesztéshez szükséges beruházást ? fóliát, a csepegtetős öntözés csőrendszerét, műtrágyát és permetezőszereket -, az előlegként kapott fogyóanyagokat a cég a beadott zöldségmennyiség felvásárlói árából vonja le. A mintegy ötven termelő elégedett. Amíg az előleg le nem jár, a cég heti rendszerességgel az átvett uborka felét fizeti ki készpénzben, de a jó termelő már július végére törleszti adósságait, így az őszi szezon végéig tartó bevételei haszonnak számítanak.

"Ma Érmelléken ez az egyetlen zöldségfelvásárló cég, amely a kisgazdáktól vesz át uborkát és fűszerpaprikát. Egy magyarországi zöldségkereskedővel és zöldségtermelő szövetkezettel állunk partneri kapcsolatban: az uborka egyharmada a máriapócsi és a nyíregyházi konzervgyárba kerül, kétharmadát pedig Németországba, Szlovákiába és Csehországba exportálják" - magyarázza Bányai Levente.

Szövetkezni kellene

A Bányai család uborkatermesztése 2008-ban indult 200 folyóméteren, ma ennek a tízszeresénél tartanak. A vállalkozó szerint ez a területnagyság önmagában elegendő lenne egy gazdacsalád eltartásához: ez mindössze 20-25 ár intenzív zöldségtermesztést jelent. Kimutatások szerint egységnyi területen az uborkatermesztés hozza a legnagyobb hasznot. Aki szorgalmas, és betartja a cég szakembere által előírt termesztési technológiát, nem érik csalódások. A határ túloldalán, Magyarországon sok-sok faluközösség foglalkozik háztáji zöldségtermesztéssel. Érmelléken a kezdeményezés azonban még mindig gyerekcipőben jár: vendéglátóm szerint tavaly a magyarországi nagyvállalatnak átadott 250 tonnányi zöldség tízszeresét is értékesítette volna, azonban a helyi gazdaközösség lassan bővül. Ványi Attila úgy látja, ezen egy szövetkezet tudna érdemben lendíteni, Bányai Levente azonban visszafogottabb.

"Időnek kell eltelnie, amíg az emberek megszokják azt, hogy szerződéses rendszerben sokkal kifizetődőbb termelni, mintha kimennének a piacra, ahol vagy eladják vagy sem terményeiket. A szövetkezettel nálunk még mindig sok a fenntartás. Mondok egy egyszerű példát: ha alakítunk egy értékesítési szövetkezetet, és megegyezünk abban, hogy napi rendszerességgel mennyi árut szállítunk be, mindig lesz olyan gazda, aki felfedezi, hogy a közeli piacon 50 banival drágábban el tudja adni a paradicsomot. Azzal már nem számol, hogy a szövetkezet akkor is kifizeti áruját, ha a piacon már nem tudja értékesíteni. Szóval, ebbe a szövetkezeti munkába bele kell szokni" - magyarázza az érsemjéni vállalkozó.

Pedig a szövetkezéshez már Erdélyben sem kell felfedezni a spanyolviaszt. A nagybani magyarországi felvásárló éppenséggel egy négyszáz tagot számláló szövetkezetet működtet, amelynek hűtőháza van, és évről évre újabb beruházásokat hoz tető alá. A szövetkezeti tagok a termeléshez szükséges anyagokat jóval olcsóbban tudják beszerezni, tehát az értékesített zöldség után nagyobb a haszon, mint a szervezeten kívüli tagok esetében.

Hűtőházas fejlesztések

Az érmelléki kezdeményezés ebben a formában is egy sikertörténet, hiszen romániai felvásárló részéről már az önmagában szokatlan dolog, hogy beszállítóinak heti rendszerességgel fizet. A jelenlegi 55 uborkatermesztő és a 12 fűszerpaprika-termelői közösség tagjai, ha lassan is, de évről évre gyarapodnak. Uborkatermesztők esetében az átlagos területnagyság a magyarországi átlagnak mintegy fele, azaz 400- 500 folyóméter. A vállalkozó szerint a mai trendek mellett akkor lehetne előrelépésről beszélni, ha sikerülne egy hűtőházat építeni, ez viszont legalább százezer eurós beruházás. "Hűtőház birtokában lényegesen bővülnének a lehetőségeink. Nemcsak konzervgyárakkal, hanem üzletláncokkal is lehetne tárgyalni, és ennek függvényében sokkal több gazdával köthetnénk szerződést különböző zöldségfélék termesztésére, amire nagy tételekben van szükség a piacon. Továbblépési lehetőségek tehát vannak" - fogalmaz a vállalkozó. Úgy véli, a mai romániai piacon a kisgazdák számára sok babér nem terem. Aki talpon akar maradni, annak egyetlen lehetősége marad: közös értékesítési lehetőséget keresni.

KISRÉTI ZSOMBOR

A Maros megyei RMGE a romániai magyar felnőttképzés zászlóshajójának számít

Alapszabályzatának megfelelően a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros megyei szervezete egy ernyőszervezet. Alapját a 32 gazdakör jelenti, amelyek közül 24 rendelkezik jogi személyiséggel. Ennek megfelelően a megyei szervezet tagjai a gazdaköri tagok. Az egyesületnek vannak társult tagjai: például méhészek egyesülete, szarvasmarhatartók egyesülete, illetve olyan mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások, amelyek egyesületünket érdekvédelmi szervezetként ismerik el, és amikor erre szükség van, együtt lépünk fel a helyi és az állami szervek hátrányos intézkedései ellen.

Az egyesületi érdekvédelem sokrétű. Helyi szinten ezt a gazdakörök végzik. Vannak olyan gazdaköreink, ahol a helyi önkormányzatok képviselői között gazdaköri tagok is vannak, illetve az egyik gazdakörünk elnöke polgármesteri tisztséget is betölt. Ilyen úton-módon beleszólhatunk a helyi önkormányzat, a helyi tanács munkájába: helyi javaslatokat fogalmazunk meg és nyújtunk be, illetve mindenhol arra törekszünk, hogy gazdáink érdekeit képviseljük. Megyei és országos szinten az egyesület igazgatótanácsa hivatott az érdekképviseletre és az érdekvédelemre. Ahhoz, hogy ezt a feladatot megfelelő módon végezhessük, kérésünkre egyesületünket tagjai sorába fogadta a Romániai Mezőgazdasági Termékeket Előállító Egyesületek Ligája. (LAPAR). Ennek köszönhetően sikerült elismertetni az RMGE Maros megyei szervezetét a bukaresti Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumnál. A 2014/145-ös ?Törvény a mezőgazdasági termékek piacát szabályozó intézkedésekről? című jogszabály alapján egyesületünk megbízott szakemberei ellenőrzik azoknak a termelőknek a gazdaságait, akik piacra is termelnek. Az egyesületnek kell ellenjegyeznie a gazdák kérését a termelői tanúsítvány beszerzéséhez. Amennyiben ilyen engedélye nincs, a gazda nem viheti piacra termékeit, vagy ha ezt a szabályozást áthágja, megbüntetik. Egyesületünk 2015-ben 20 Maros megyei községben vállalta fel ezt a feladatot, és 2205 gazda kérvényét javasolta elfogadásra. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyesületünk állandó kapcsolatban van a termelőkkel, akiknek értékesítési tanácsokat is tudunk nyújtani. A minisztériumi felhatalmazás mellett ígéretesen induló tevékenységünket sajnos nem tudtuk folytatni az idei év második felében, ehhez elfogyott a pénzügyi fedezet. A törvény szerint ezt a munkát a mezőgazdasági egyesület csak pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül végezheti a gazdák számára, függetlenül attól, hogy az igénylő tagja-e vagy sem az egyesületnek. Mindez akkora munkát feltételez, hogy meghatalmazott mezőgazdasági szakembereink többé nem vállalták ingyen. Noha Erdélyben ez az egyetlen magyar mezőgazdasági civil szervezet, amely a szakminisztériumtól erre a munkára felhatalmazást kapott, a szükséges pénzforrások előteremtésére benyújtott pályázataink sem a Communitas Alapítványnál, sem a Bethlen Gábor Alapnál nem nyertek támogatást.

Virágzó felnőttoktatás

Megalakulása óta az RMGE Maros megyei szervezete különös figyelmet szentel a magyar gazdák képzésének és továbbképzésének. Fennállása óta a szervezet, valamint a 2001-ben létrehozott Marosvásárhelyi Regionális Információs és Oktatási Központ eddig 23 féle mesterségről indított tanfolyamot, összesen 6500 fő részvételével. Sikeres vizsga letétele után a résztvevők az Európai Unió által is elismert diplomát kaptak. A felnőttképzés az ezüstkalászos és az ezüstkanalas gazda- és gazdaasszonyképzéssel indult: ezeken a 82 órás tanfolyamokon mintegy 350 résztvevőt avattunk be a gazdálkodás fortélyaiba. 2000-től kezdődően a felnőttképzés egy minőségi lépcsőn jutott túl, hiszen ekkor kaptunk a bukaresti Oktatási Minisztériumtól engedélyt arra, hogy az általuk is elismert oktatási rendszerben sikerrel vizsgázó felnőtt diákjaink hivatalos oklevelet kapjanak például számítógépkezelői, agrárturizmus, méhészet vagy pálinkafőző szakmában. A nagy igényre való tekintettel szervezetünk Erdély különböző megyéiben és településein is indított tanfolyamokat. Többek között Székelyudvarhelyen, Aradon, Temesváron, Zsombolyán, Borson és Háromszéken tartottunk felkészítőket 228 személy részvételével. A 2007-es EU-csatlakozást követően a romániai felnőttoktatást a Munkaügyi Minisztérium és a Tanügyminisztérium között megkötött egyezmény alapján a Nemzeti Felnőtt Szakoktatási Tanács láttamozza és felügyeli. Érdemes felsorolni a felnőttképzés terén elért eredményeinket, hiszen ezen a területen igen kevés a magyar civil szervezet Erdélyben. 2000 és 2007 között marketing, management és pénzügyi ismeretek képzésében 115 személy, gazdaképzésben (állattenyésztésben és növénytermesztésben) 80, a vidéki turizmus koordinációjában 178, pálinkafőzésben 21, számítógépkezelőként 43, farmerképzésben (Aradon, Temesváron) 123, a méhészet területén 100, élelmiszerfeldolgozásban pedig 30 fő kapott diplomát. A szövetkezésről, illetve a mezőgazdasági szövetkezetek működését szabályozó törvényről 16 megyében háromezer fő számára tartottunk előadásokat. 2007 és 2015 között a felnőttképzés új lendületet kapott: zöldségtermesztésben, állattenyésztésben, szőlészetben, mezőgépészetben, méhészetben, gyümölcstermesztésben, ökotermelésben és közbeszerzési tanácsadóként több százan szerezhettek diplomát tanfolyamainkon. A megszerzett oklevelek nélkülözhetetlenek a különböző agrártámogatások, valamint a nemzeti mezőgazdasági fejlesztési programokban való részvételhez. Mivel az RMGE Maros megyei oktatási rendszere nagy űrt tölt be a felnőttképzés terén, a magyar gazdák körében egyre nagyobb az igény az általunk meghirdetett tanfolyamokra. Első látásra úgy tűnik, hogy egy ilyen teljesítménnyel a háta mögött gazdaszervezetünk gond nélkül veszi az akadályokat. Ez sajnos nem igaz. A tanfolyamok mintegy 350 lejes díja nem elegendő ahhoz, hogy a mai felnőttoktatást fenn lehessen tartani. Bár az érdeklődés továbbra is töretlen, 2016-ban lejárt az öszszes szak 4 éves engedélye, aminek meghosszabbítása ma akkora anyagi megterhelést feltételez, amit önerőből egy erdélyi magyar civil szervezet nem tud felvállalni.

Magyarországi részfinanszírozás fiatal gazdáknak

A magyarországi és a romániai gazdaság 1990 óta nagy arányú tulajdonosi és strukturális átalakuláson ment keresztül, az új vállalkozói környezetben pedig egyre nehezebb a talpon maradás. A legnehezebb helyzetben az erdélyi fiatal gazdák vannak, akik nem rendelkeznek a megfelelő pénzügyi forrásokkal új vállalkozásuk működtetéséhez. Egyesületünk számára fontos prioritás, hogy a fiatalokat támogatni lehessen ebben a törekvésükben. Ehhez elengedhetetlen az anyaországi segítség, hiszen a kereskedelmi bankok által kínált hitelkonstrukciók fiatal gazdák számára megfizethetetlenek. Gazdáink számára egy általunk kidolgozott finanszírozási program keretében segítséget kértünk a magyarországi Takarékbank Zrt.-től, illetve a Hitelszövetkezetek országos vezetőségétől egy romániai kirendeltség megnyitásához.

A szerző, CSOMÓS ATTILA, a Maros megyei RMGE elnöke, az EMGESZ országos alelnöke

Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének Szövetsége (EMGESZ) és az Erdélyi Napló hetilap közös mezőgazdasági melléklete. A gazdamelléklet havonta jelenik meg. Itten olvasható online az Erdélyi Napló októberi kiadása amelyhez az EMGESZ is hozzájárult : Erdelyi_Naplo

Tóth Katalin helyettes államtitkár és Dr. Torda Márta osztályvezető asszony Aranyosszéki Gazdákkal találkozott.